A tücsök, aki nem tudott ciripelni

A kertben minden este ugyanaz történt.

Amikor a nap lement, és a fű hűvös lett, a tücskök elkezdtek ciripelni. Ciri-ciri. Ciri-ciri.

Minden tücsök. Minden ágon. Minden bokorban.

Kivéve egyet.

Tüsi a nagy kő mellett lakott, a muskátlik alatt. Esténként kiült, megdörzsölte a szárnyát — és nem történt semmi.

Semmi hang. Csak a fű zizegése.

— Ciri — próbálta Tüsi halkan.

Nem sikerült.

— Ciri-ciri — próbálta hangosabban.

Megint nem sikerült.

A többi tücsök messziről hallatszott: ciri-ciri, ciri-ciri. Szép volt, egyszerre, mint egy dal.

Tüsi lehajtotta a fejét.

— Én nem tudok semmit — mondta.

A kert hallgatott, és várt.

Arra jött Csiga, aki mindig lassan járt, és mindig mindent látott.

— Mi a baj, Tüsi? — kérdezte.

— Nem tudok ciripelni — mondta Tüsi. — Pedig minden tücsök tud.

Csiga lassan felmászott a nagy kőre, és mellé ült.

— Én sem tudok sietni — mondta. — Pedig minden csiga tud.

Tüsi felnézett.

— Az más.

— Miért más?

Tüsi nem tudta megmondani.

Csak ültek ketten a kövön, és nézték, ahogy besötétedik. A tücskök tovább ciripeltek. Ciri-ciri. Ciri-ciri.

— Próbáld meg máshogy — mondta Csiga. — Ne a szárnyaddal.

— Mivel ciripeljek?

— Nem tudom — mondta Csiga. — Én csak lassú vagyok, nem okos.

Tüsi gondolkodott.

Aztán felemelte az egyik lábát, és ráütött a kőre.

Tükk.

Egyetlen halk hang. De az övé volt.

— Ez hang! — kiáltotta Tüsi.

— Ez bizony hang — mondta Csiga.

Tüsi még egyszer ráütött. Tükk. Aztán kétszer. Tükk-tükk.

A kert hallgatott, és figyelt.

Abban az éjszakában a tücskök ciripeltek — ciri-ciri, ciri-ciri —, és alattuk, a nagy kőnél, egy kicsi hang kopogott hozzá: tükk, tükk.

Senki nem szólt rá, hogy ez nem jó.

A hold feljött a fák mögül, kerek lett és világos. A fű harmatos. A muskátlik becsukták a szirmaikat.

— Tüsi — mondta Csiga. — Holnap este holdtölte lesz. A kertben mindenki énekel.

— Én nem tudok énekelni.

— Nem kell — mondta Csiga. — Elég, ha ott vagy.

Tüsi bebújt a muskátli alá, a nagy kő mellé, és a lábát a kőhöz tette.

Tükk.

Halkan, egyszer.

Aztán elaludt.